A GYEREKEK KARÁCSONYA
2007 december 24. | Szerző: Elkéstem
A GYEREKEK KARÁCSONYA
A legszebb karácsony volt, amire csak emlékszem. Bár majdnem a legrosszabb lett. Amy nénit és Karcsi bácsit vártuk karácsonyi ebédre. Mi, gyerekek nagyon szerettük őket: Amy néninek a mindenkire átragadó nevetését, vidám tréfáit, meg Karcsi bácsi titokzatos ajándékokat rejtő zsebeit.
Karácsony reggel nagy baj történt. Apát, aki orvos, beteghez hívták, csak anyu maradt velünk. Épp betette a pulykát a sütőbe, mikor a fejéhez kapott.
– Jaj, rosszul vagyok! Biztosan influenza… – mondta.
– Le kell feküdnöd! – rendelkezett Ágnes, a legidősebb testvér. – Megmelegítem az ágyadat egy melegvizes palackkal.
– Most nem fekhetek le – szabadkozott anyu. – Ki készíti el akkor az ebédet?
– Mi – mondta magabiztosan Zsófi, ámbár én elég kétkedve néztem rá.
– De hát mi lesz a pulykával, a zöldségekkel? A bejglivel, a kocsonyával? Ki készíti el mindezt? Talán ti?
– Igen, mi – bólintott Ágnes. – Zsófi kitűnő kocsonyát tud csinálni, én megsütöm a bejglit. Ami a pulykát illeti… az már majdnem készen van. Karcsi bácsi majd felvágja helyettünk.
– És én? – sivított fel a kis Matyi. – Én is akarok segíteni!
– Te rendezed majd el a kis tálban az édességeket, a diót, a mogyorót – mondta Ági, s a kályhához ment, hogy vizet forrlajon a teáskannában anyu ágymelegítő palackjához.
– Most pedig gyerünk az ágyba, anyu! – rendelkezett. – Ne aggódj, minden rendben lesz.
És valóban, úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amikor Amy néni és Karcsi bácsi megérkezett, megmosakodva, ünneplőbe öltözve várta őket a négy gyerek a karácsonyi ebéddel. Zsófi egy tálcára készítette anyu levesét, kocsonyáját, melléje vázába néhány kis fenyőgallyat tett.
Apa éppen akkor ért haza, amikor az asztalra tettük a friss pulykasültet meg egyéb finomságokat.
– Ne aggódj, apa – vígasztalta Matyi. – A te részed bent van a forró sütőben, a körítéssel együtt.
– Nincs semmi baj? – kérdezte anyu. Felült az ágyban.
Úgy látszott, egy kicsit jobban van. – Ó, Zsófi, milyen finom ez a kocsonya! Remélem, nem árt meg!
Nemsokára az egész társaság átvonult a nappaliba. Anyu egyedül, de boldogan hallgatta a karácsonyi énekek átszűrődő hangját. Visszafeküdt a párnára, és mosolygott. – Nem a legjobb karácsony – gondolta – de majdnem az.
Karácsonyi történetek, mesék
Boldog Karácsonyt!
2007 december 25. | Szerző: Elkéstem
*
T
I
tű
levelű
csend kupolái
örök-
zöld fenyvesek
a hó
alól is reményt szikrázni
csak zengjetek!
Isten nélküli istállók mélyén
ti őrzitek a szárnyatok alá menekült
Kisdedet.
Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve,
ha őrök
elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább!
Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe:
csak a
SZERETET
tehet
csodát.
*****
Oldal ajánlása emailben
X