Advent 2. vasárnapja
2008 december 7. | Szerző: Elkéstem
Advent 2. vasárnapja
Evangélium Szent Márk könyvéből
(Márk 1, 1-8)
Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Izajás prófétánál:
»Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat; a pusztában kiáltónak szava:
“Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit”«, János megjelent a pusztában:
keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiment hozzá Júdea egész
vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután
megvallották bűneiket. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és
vadmézet evett. Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó
leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog
benneteket megkeresztelni.«
A Jézus-eseményt megörökítő négy könyv közül időrendileg Márk evangéliumát
tartjuk az elsőnek, a műfajteremtőnek. A szent író művének megírásával új műfajt hozott
létre, amelynek megnevezése is az általa összeállított beszámoló első szavainak egyikéből
született, Isten Fia evangéliumának kezdete: evangélium.
Ezt a kifejezést a Márk-korabeli közélet a császári híradásokkal kapcsolatban
használta. Evangélium volt a császár születésnapja, trónralépése, gyógyulása, érkezésének
híre. Az alattvalók az evangéliumi híradás által részesedtek, vettek részt, az életüket fenntartó
birodalom és az őket kormányzó császár örömében.
A Teremtő, Jézus Krisztus személyében egy konkrét időben ellátogatott országába,
közölte uralmát és jóságát. Vagyis az Isten Fia evangéliuma meghatározás egyszerre jelöli
ennek a kinyilatkoztatásnak történetiségét, Jézus életét, jelenti az üzenet tartalmát, valamint,
hogy a Fiú személye az Isten örömhíre az ember számára.
Ennek nyomán, amikor az (ős)egyházban vasárnapról-vasárnapra felhangzott, és ma is
meghirdetésre kerül Jézus életének egy-egy eseménye, vagy egyénileg olvassuk az
evangéliumokat, nem csupán emlékezünk – miként egy társadalmi ünnepen –, hanem részesei
leszünk Isten örömének, az élő Krisztussal találkozunk.
Így tekintek-e az igehirdetésre? Miként olvasom, egyáltalán olvasom-e a Szentírást?
Keresem-e a sorok között Isten örömét, Krisztust, és belőle részesedve, vele találkozva én
magam is krisztusivá, Isten örömévé alakulok át?
Isten örömévé lenni annyit tesz, mint szegénnyé válni. Ezt mutatja be számunkra az
Előhírnök, a Keresztelő képe.
Isten paradicsomként teremtette meg ezt a földet, de az a bűn következtében
pusztasággá lett, kihalt területté. Azóta az ember azon fáradozik, hogy önmaga teremtse meg
a földi paradicsomot, amelyet saját maga gazdagságával népesít be, amely nyomaiban tükrözi
ugyan Isten gazdagságát, de egyben saját halálra szántságának takarója is. A keresztelő
kivonul ebből a „paradicsomi világból” és a szegények ruháját viselve, étkével táplálkozva
vállalja, hogy Isten örömének hírnöke lesz, Istené, aki nem a templom gazdagságába érkezik
– ahová jogosan visszavárhatnák –, hanem a szegények körébe: értetek szegénnyé lett, bár
gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek (2 Kor 8,9). János kivonulása
megszólítja Jeruzsálem egész népét, aki a Jordán mellé, mintegy új pusztába vezeti őket, hogy
elékészítse szívüket Isten igazi ígéretének, Krisztusnak befogadására.
De ezt láthatjuk az advent másik nagy egyénisége, Szűz Mária példáján is.
Szegénységben élt: vállalta, hogy napjai az angyali üdvözlet után radikálisan új irányt
vesznek, még dédelgetett terveit is engedte kicsúszni kezei közül, és így lett Isten
paradicsomos kertje és gazdagsága, amelyben lakást vehetett az Egyszülött Fiú.
Ha az üzenet első részesei szegénységben és kivonultságban éltek, akkor ennek
igaznak kell lennie, Krisztus valamennyi hírnökére, minden keresztényre.
Van-e az életemnek valamilyen olyan eseménye, területe, amely elválaszt a világtól,
aminek paradicsomi voltáról lemondva, Krisztusért vállalom a pusztaság kietlenségét? Amit
más megtehet, de én nem – mert Krisztushoz tartozom? Keresztény közösségeinkben, ahol
gyakran beszélünk arról, miként találják meg mások a maguk paradicsomát a kényelem, a
pénz, a testiség világában, virágzik-e az áldozatvállalás, az adakozás, a házastársi hűség vagy
a szüzesség erénye? Azokat az élethelyzeteket, amelyeket mások károsodásként élnek meg, és
nyűgként cipelnek, mi tudjuk-e úgy viselni – a maguk borzalmai és nyűgössége közepette –,
mint előkészítő terepet Krisztus fogadására?
Mert ez az igazi jele annak, hogy részem van Isten örömében, az Ő gazdagságában,
hogy lenyűgözött Isten szeretete.
Kicsi Jézus (részlet)
2008 december 1. | Szerző: Elkéstem
Kicsi Jézus (részlet)
Gábor Éva
Napkeleti három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár
Késő éjjel, vak sötétben ugyan bizony merre jár?
Kincset visznek teveháton: tömjént, mirrhát, aranyat,
Fejük felett fényes csillag, az mutatja az utat.
Bandukolnak a pusztában, bennük béke, szeretet.
Császárt mennek látogatni? Nem. Egy pici gyereket.
Leborul a három király betlehemi jászolnál:
— Ég küldötte, kicsi Jézus, a megváltónk Te volnál?
Eléd tesszük a szívünket mi szegény, rossz emberek,
Símogassad, gyógyítsad meg, Te menybéli kis gyerek.
Jászol mélyén, szalma között a kis Jézus felnevet,
Áldás van a mosolyában, megbocsátás, szeretet:
— Nem érheti baj és bánat, ki engem szívébe zár;
Menjetek hát békességgel, Gáspár, Menyhért, Boldizsár!
Elrohantak a királyhoz ősz szakállú, vén jósok,
Nagysüveges, köpönyeges varázslók és tudósok.
— Heródes úr, nagy királyunk! Jaj! Hatalmad odavan:
Királya lesz a világnak, százszor nagyobb bárkinél
Nem lesz nyugtod trónusodon, amíg a kis Jézus él!
— Elő hát a katonákkal! Fusson a sok fegyveres!
Nem bújhat el sehová sem, kit egész sereg keres!
Tele is lett katonákkal minden utca, minden út,
Minden házat átkutatnak, minden várost és falut.
Ámde azért ne féljetek: Jézust ők meg nem lelik,
Nem lelhetik, hisz haraggal, gyűlölettel keresik.
Jézus Krisztust megtalálni rossz szándékkal nem lehet,
De hit, jóság és megértés biztosan hozzá vezet!
Jó Isten a mennyországból égi angyalt küldött le
Akkoriban, hogy Heródes a kis Jézust üldözte,
Megmenteni a gyermeket, kicsi fiát, Jézuskát
S kikre bízta itt a földön: Józsefet és Máriát.
Szólt az angyal József ácshoz: ,,Alázattal hallgasd hát,
Amit mondok: jó Istenünk, a mi atyánk parancsát!
Haragszik a gonosz király, kinek neve Heródes,
Sok katona, egész sereg mind csak titeket keres.
Még ma éjjel indulj útnak, amilyen gyorsan lehet,
Egyiptomnak földjére vidd Máriát s a gyermeket.
Ne félj József, baj nem érhet az utadon semmilyen,
Minden vészben, nagy veszélyben, megsegít az Úristen.
Ő vigyáz rád, bármi bárhol történjék is teveled.
Indulj bátran, benne bízzál s van már néked fegyvered!”
Kicsi Jézus családjával csacsiháton menekül,
Üldözői vad kezére, ne féljetek, nem kerül.
Mennek-mennek arrafelé, hol Egyiptom földje vár,
Drága terhét féltve viszi Fülesük, a hű szamár.
Kis batyuba van bekötve minden földi vagyonuk,
Pár szál ruha, ácsszerszámok, fúró, fűrész, szeg, gyaluk.
Nincsen pénzük, földi kincsük, szegények ám ők nagyon,
De akik egymást szeretik, minek azoknak vagyon?
Gyermekére, Jézuskára rámosolyog Mária,
Nem kell neki aranyékszer, — hisz itt van a kisfia.
József, az ács nézi őket, jó Istennek hálát ád,
Boldog, hogy így együtt lehet egymással a kis család.
Bármennyit kell szenvedniök, a szeretet erőt ad.
S akik hűek, akik bíznak, Isten azokkal marad.
Igaz hite megmentette a bajtól József ácsot,
Megmenekült, mert követte az isteni tanácsot.
Advent első vasárnapja
2008 november 30. | Szerző: Elkéstem
Advent első vasárnapja
Ma van Advent első vasárnapja, kezdődik az adventi időszak.
Advent a reményteli várakozás, és bűnbánás időszaka, melynek során Jézus születésének ünnepére készülünk.
Ilyenkor sok tennivalója van az embernek…mondjuk rendet tenni…nem csak a lakásban pl., hanem a lelkében is. Talán ez a legfontosabb, és egyben legnehezebb dolog. Ideje végiggondolni, hogy mit is szeretnénk igazából, miben kellene változni, mit is kellene tenni. Ha sikerül eldöntenünk, hogy merre induljunk, akkor ne térjünk le az útról…a boldogsághoz bizony nem vezet kikövezett út, bármennyire is szeretnénk.
Nem fogadalmakat kell ebben az időszakban tenni, hanem elmélkedni, és ha kell – márpedig kell – , akkor változni.
Nagyon sok ember van, akiknek ez az időszak nem a boldogságot, a készülődés, és a várakozás izgalmát, hanem a magányos estéket, a fájdalmat, és a szomorúságot jelenti.Ha ismerünk ilyen embert, segítsük, ahogy tudunk, mert a mai világban bármikor szükségünk lehet nekünk is arra, hogy nehéz pillanatainkban valaki felkaroljon…néha csak ennyi hiányzik az újrakezdéshez…egy jó szó, egy mosoly, egy ölelés, egy kinyújtott kéz…
Én is megpróbálok változtatni, azt már tudom miben kell. Türelmesebbnek, nyitottabbnak kell, és sokkal pozitívabban kell látnom dolgokat. Sajnos a Vonzás hatalma nagyon is él, az ember azokat a dolgokat vonzza be az életébe, amikre sokat gondol.
Tehát gondoljunk a jóra, a szépre, a pozitív dolgokra, és máshogy látjuk majd Életünket, és látnunk kell saját hibánkat, mielőtt másokét vennénk észre.
Fogadjuk el önmagunkat, és amit kapunk, mert csak így élhetünk teljes életet.
2008 szeptember 30. | Szerző: Elkéstem
Szalay Mátyás:
Békesség a földön!
Valamikor megsimogatta hajunk,
Mosolygó puha csókot adott
S elaltatott az édesanyánk.
Bohóka reménnyel elaludtunk,
Neszeltük az angyal szárnya-suhogását,
S Jézuska a karácsonyi álmok
Aranyesőjét hintette le reánk.
Ez az emlék a szívünk szelíd éke.
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Édesanyánktól elcsal az élet.
Magával visz a tengerviharokra
Az Isten-lelke-vezette sereg.
Hanem a vészben, a szélben
A lelkünk mélyén egy karácsonyi emlék
Szelíden az utunkba pereg…
Ez az emlék a szívünk örök éke,
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Valakit néha szíven fog a bánat
S a remény hídját nem verheti ki rajta,
Mert tenger a bánata, tenger…
Átsírja vele a világot, de hiába.
(Ki osztana könnyet, ki osztana tengert?)
S a karácsonyi Betlehem előtt
Boldogan könnybelábad az ember.
Itt a vigasznak soha-soha vége!
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Valahol trónt emel a sötétség;
Tele van köddel, borúval a szív
S a hite romjaival a lélek.
És a ködön átsugárzik a csillag…
A jászol előtt lekonyul a beteg fej…
Uram, könnyesen sírom a Hiszekegyet,
Itt hiszek, itt újra remélek…
Itt a vigasznak soha-soha vége!
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
Várjuk-várjuk ezt az örök éjet,
Csillagos éjet, szentséges éjet,
Illatos lehellete mindig…
Minden fehér és minden aranyos,
És vágyó szívünket az angyaldalolások
Csöndes Emmanueli örömmel
Lassan tele-telehintik.
Ez az öröm a szívünk örök éke…
Glória, glória az égben az Úrnak,
A földön béke, béke.
2008 december 8. | Szerző: Elkéstem
Oldal ajánlása emailben
X